2015. április 21., kedd

7. bejegyzés

Az elmúlt hetekben nem blogoltam, mert nem történt semmi. Na az elmúlt három napban, annyi minden történt, amennyi általában három hét alatt történik :D Viának, Mesinek és nekem, együtt véve volt kb egy órányi videó nyersanyagunk, amit kb három óra alatt vágtam össze, egy 15 perces videóvá, illetve egy rahedli fotónk. Összesen majdnem 7 GB-t :D

Íme a videó:



A pénteki napom igazából csak munkával telt, méghozzá egy 15 és fél órás munkanappal, mivel a nappali szokásos nyitvatartást követően egy élő jazz zenés estet tartott az étterem. Úgy tudtam, hogy csak vendégeket fogok fogadni, leültetem őket a helyükre, elmondom hogy mi merre, majd felveszem az italrendelést és azt kiviszem. Úgy voltam vele, hogy ez még menni fog. Ehelyett, kezdés előtt egy fél órával közölte velem a főnök, Eileen, hogy nem-nem, a pultban leszek és a főételt fogom kiosztani az embereknek. Csak pislogtam rá és kérdeztem, hogy hogy-hogy, mire a válasza az volt, hogy hát mert gyors vagyok. Megint jött egy pár perc pislogás, mivel egy héttel ezelőtt én voltam, a nyomi kis lassú izé, aki inkább ki se szolgáljon, hanem had csinálják a többiek... mivel ezzel az önbecsülésemet szépen levitte a béka segge alá, tökre ráfeszültem az egészre, de végül minden simán ment. Éjfélre sikerült is kitakarítani, meg bezárni.

Amúgy az élő zene nagyon király volt. Ha nem stresszeltem volna túl a dolgot, talán még élveztem is volna :D Hat óra alvás után mentem is vissza melóba és közölték, hogy jó akkor álljak neki a pult összerakásának. Sosem csináltam még, soha senki nem mutatta meg és amikor munkaidőn kívül be akartam menni, hogy megnézze, hogyan is kell, azt sem engedték. Tehát jók voltak az esélyeim, mit ne mondjak :D Hála az égnek kettőkor már léptem is le, hazarohantam, a lányok ebéddel vártak, azt gyorsan betoltuk és már indultunk is a vonathoz.

Egy óra alatt meg is érkeztünk Londonba és a szállásunkat is hamar megtaláltuk, ami a King's Cross mellett volt. Azon a pályaudvaron van a 9 és ¾, vágány és ott forgatták a Harry Potter filmek jeleneteit. Szóval ennél királyabb helyen nem is szállhattunk volna meg. A város közepén voltunk, saját fürdővel és még svédasztalos reggelink is volt kemény 3 fontért.

Megjöttünk~


A kilátás nem volt a legjobb, de legalább az ablak hangszigetelt volt.

Az utca ahol megszálltunk

Kötelező szelfi a King's Cross-nál :D

Gyorsan összepakoltuk a cuccainkat a koncertre, majd útba ejtettünk egy mekit, ahol egy magyar nő szolgált ki minket, Tök jó volt magyarul rendelni Angliában :D Ilyet szólt a nő Viának: "Egy kicsivel több krumplit raktam neked." és amikor megnéztük a zacskót akkor láttuk, hogy rakott bele plusz még egy nagy krumplit, nekem meg közepes üdítő helyett nagyot adott, meg hozzácsapott a rendelésemhez még egy sajtburgert :D Úgyhogy a két napos utunk alatt elég sokszor használtuk a "kicsivel több" kifejezést :D

Kajálás után elindultunk a koncert helyszínére, amit a remeknek nem nevezhető tájékozódási képeségünkkel elég hamar meg is találtunk. Akkor láttuk Jamie Campbell Bower-t (a banda énekesét, aki amúgy színész is) kifele jövet, de sajnos akkor nem tudtuk vele aláíratni Via ukuleléjét, amit vittünk a koncertre, hogy szignóztassuk.

Már várakozás közben agyunkra mentek a németek illetve a britek is, szóval amikor már benn voltunk a koncertteremben, már nem is foglalkoztunk velük. Mondjuk kicsit néztünk, amikor az egyik német csaj befogta a fülét a hangos zene miatt előttünk, amikor elkezdett játszani az előzenekar. Nem tudom mit keresett a koncerten, nem hogy az első sorban, ahova erőszakosan befurakodott. A nézőközönség fele úgy állta végig az egész koncertet, hogy a telefonjával kamerázott. Nem tudnak ezek bulizni, az biztos. Ennek ellenére, mi végig csápoltuk mind az előzenekar, mind a The Darling Buds koncertjét. Nem volt valami hosszú, de ennek ellenére nagyon is élveztük. Az új szám is nagyon király volt, a régebbieket meg végig énekeltük (ének? kiabáltuk, pontosabban :D).


Az előzenekar New-York-ból

The Darling Buds
Amikor vége lett a koncertnek nagy nehezen feljuttattuk a kék csodaukulelét a bandának, akik szépen tovább is adták egymás között, hogy aláírják, majd vissza is kaptuk. Nagy boldogan mentünk kifele a teremből és amikor kicsit megpihentünk szemügyre vettük az ukulelét. Az elején megtaláltuk a két gitáros és a dobos aláírását, szóval gyorsan megfordítottuk a hangszert, hogy megszemléljük Jamie szignóját... de nem találtuk. Helyette egy hatalmas hímvessző virított a hátoldalán. Pár pillanatig csak pislogtunk, majd kitört belőlünk a röhögés, hogy ez mekkora egy idióta XD A nagy röhögésünk közepette tátva maradt a szánk, amikor a Trónok Harcából elsétált mellettünk az a színésznő, aki Sansát játssza. Mesi még egy óráig nem tudott leszállni a témáról :D



Kifele menet egy picit lemaradtam a többiektől, így véletlen folytán tudtam váltani pár szót Jamie-vel is, aminek nagyon örültem, viszont aláírást nem is kértem tőle, mert szerencsétlen csak ki akart jutni cigizni, de nem engedték ki a rajongók, úgyhogy végül ahogy törtem az utat a tömegben jött kifele mögöttem, de ahogy elérte az ajtót a rajongók letámadták, így inkább visszament, tehát szerencsétlen még egy kibaszott cigit sem tudott nyugodtan elszívni. No mindegy, ez ezzel jár.

Még visszamentünk a terembe, mert valami buli féle készülődött DJvel meg ilyenekkel, de olyan szar volt a zene, hogy miután aláírattuk a jegyünket az egyik gitárossal le is léptünk. Akartunk menni máshova bulizni, de a belépők 40 és 100 font között mozgott, úgyhogy azt is offoltuk,

Vissza mentünk a hotelba, jobban felöltöztünk, meg igénybe vettük a folyékony kabátot is :D, majd nyakunkba vettük a várost és sétáltunk egy nagyot, hátha találunk valami jó pub-ot vagy ilyesmi, de nem jött össze. Csak egy éjjel-nappali ajándék boltot fosztottunk ki, majd haza is ténferegtünk, mert már nagyon fáradtak voltunk. Kb kettőkor már aludtunk is.

Folyékony kabát :D

Testvérekké váltak :D





Másnap az ébredés eléggé nehezen ment, de összeszedtük végül magunkat és végre megindultunk a 9 és ¾, vágányra. Már délelőtt 11kor hatalmas sor volt előtte, de így is beálltunk a várakozók közé. Hát kb egy órát álltunk ott, hogy sorra kerüljünk, de azt kell hogy mondjam, egyáltalán nem unatkoztunk, mert volt ott egy srác, aki igazából csak azért volt, hogy segítse a fotózkodást (segített pózt kitalálni azoknak akiknek nem ment és dobálta a sálat, amikor a fényképész fotózott, hogy úgy nézzen ki, mintha a szél fújná :D izgi meló, mit ne mondjak :D), de igazából egy kisebb stand-up comedy-t tolt le. Alapból volt rajta smink, hat kiló hajlakk a haján, felemás zokni, meg ilyenek. Mellé egy komikus test koordinációt is felvett, néha táncikált, Harry Potter-es vicceket tolt, meg ilyenek. Már a sorban lespanolt velünk, külön ki is spécizett magának és amikor megtudta, hogy hát én Mardekáros "vagyok" azonnal lepacsiztunk, mert hát ő is az és az a legkirályabb ház amúgy is :D




Na ilyen képe nem hiszem, hogy sok embernek van :D


Sylvester-rel :D


Via bedurvult :D

Mesi Voldemort pálcájával: "Mit nekem hatalom"


Na a két magas attitűddel rendelkező személy :D

Most kinyírlak!

Mardekárosok a Hollóhátas ellen :D

A bolt előtt *____*

Via már repülni is tud :D

Fülig ért a szám egész végig

Mesi féle módszer arra, hogy beállítsuk a kamerát :D
Amúgy még mielőtt mi sorra kerültünk volna, szólt neki az egyik kollégája, hogy mehet a szünetére, de közölte, hogy még nem akar. Érdekes módon, ahogy a mi képeink elkészültek azonnal  ment is szünetre és közölte, hogy ő már pedig elkísér minket a Harry Potter boltig, ami kemény 10 lépéssel volt arrébb. XD

A Harry Potter boltban azt sem tudtam merre nézzek. Díszkötetes könyvek, varázspálcák, bögrék, mágnesek, mini kastély makett... minden, ami Harry Potter. Körülbelül egy órát töltöttünk el az apró boltba és amikor kiértünk, sikerült összefutni ismét a barátunkkal.  Volt olyan, hogy pár percre eltűnt, majd vissza jött "némán" és közölte, hogy elvarázsolták a hangját, meg ilyen hülyeségek. Nagyon sokat röhögtünk vele, egy idióta, imádtam :D Végül kiderült, hogy Sylvester-nek hívják, van egy bandája, amiben ő az énekes és mondta, hogyha megint Londonban járunk akkor menjünk el a koncertjükre vagy fussunk össze egy italra. Úgyhogy most már Londonban is van haverunk :D


Mini-kastély eladó, jó drágán :D


Díszkötéses könyvek, amiket csak ott a boltban lehet megvenni.


Hivatalos fotó 

Bleee~

Jééé... van egy képünk, amin senki nem grimaszol :D

Aztán végül miután kb három órát eltöltöttünk a pályaudvaron tovább indultunk a Trafalgar térre, ahol mindenféle fura szerzettel találkoztunk. Nagyon király volt. Aztán sétáltunk egyet a Temze partján, egészen a Big Ben-ig és az Westminster Abbey-ig. Ott megálltunk egy kicsit, hogy hallgassunk egy tök király utcazenészt. Még CDt is vettünk tőle :D

Óriás Yoda-val :D

Via és az új barátja :D

Selfie Mikey egérrel, akivel még lassúztam is egyet :D


Shreeeek~


Angyalos padok.



Segítség, megesz a telefonfülke!!






A szegényebb országoknál volt a legtöbb pénz... hát persze, a gazdag országok lakói otthon ülnek a seggükön jó létben.




Channel villanyoszlop :D



Photobomb :D





Gyorsan kajáltunk egyet a mekiben (mert azaz egyetlen hely, ami nem piszok drága Londonban) és már rohanhattunk is, mert el kellett érnünk a vonatunkat Watford-ba, ahol a Harry Potter Stúdió található. A metróig kellett eljutnunk, ami nem is volt gond, mert hamar megtaláltuk a bejáratot, csak épp azzal nem számoltunk, hogy a metró szerelvényig, még kb 10 percet kell mennünk a föld alatt. Úgyhogy szaladtunk rendesen, így például az egyik bohócnak öltözött utcazenész dalát is csak pár pillanattal később ismertük fel, miután meghallottuk. A KFT együttes örökéletű Afrikáját adta elő. Hát csak nagyokat pislogtunk, majd vele együtt énekeltünk, de már rohantunk is tovább. (Ez benne is van a videóban, amit összevágtam.)

ha nagyon megerőltetik magukat, még aranyosnak is tudnak tűnni :D
Még időben elértük a Watford Junction-ba tartó vonatot, úgyhogy egy órás vonatozás után meg is érkeztünk, ami után következhetett a kb 10 perces buszozás... de nem ám akármilyen busszal, de nem ám! :D




Harry Potter-es emeletes busz! Waaah!
Megérkeztünk a stúdióba és azt se tudtuk merre nézzünk, merre menjünk. Az első utunk végül az ott lévő Harry Potter boltba vezetett, ami 4x akkora volt, mint ami a King's Cross-on található. Csak ámultunk bámultunk és persze egy kisebb vagyont is elköltöttünk :D


Letörölhetetlen a vigyor a képünkről :D

Az első részből a sakk figurák vártak minket a stúdió előtt!


Ezeket mind meglehetett venni...

... a baziliszkuszt is.

Meg a sakk táblát. Apukám biztos örült volna neki...

Varázspálcák.
Amúgy rengeteg új infót megtudtunk a turné során, például azt is, hogy a filmben szereplő Ollivander pálcaboltjában található több mint hét ezer pálca tartó doboz kézzel  van feliratozva és felcímkézve. Varázslatos.

És azt is megtudtuk, hogy (és-sel nem kezdünk mondatot :D) Harry lépcső alatti gardróbja volt a legkisebb díszlet az összes film díszletei közül.



Szinte mindenhol lehetett képet csinálni, kivéve az elején levetített kisfilmnél, amiben Daniel, Ruppert és Emma mesélt a forgatás élményeiről, illetve a green box-os seprűn repülős résznél... mi oda be sem mentünk, mert hatalmas volt a sor és a készült képeket meg kellett venni és hát eléggé drágák voltak... inkább más fele bandukoltunk, mert hát volt mit nézni, az egyszer biztos.

Amikor beértünk a nagyterem kapujához és kinyitották azt, hát én mint egy kisgyerek szaladtam befele, lecövekeltem a közepén és csak nézelődtem. Hatalmas volt és minden a helyén volt... kivéve az égbolt, persze :D



Menő kancsó :D


Kicsit mi is letelepedtünk
Aztán tovább mentünk egy hatalmas terembe, ahol csak részleteit láthattuk jó néhány díszletnek.

A negyedik filmben, a karácsonyi bálon volt látható ez az asztal. A poharakban valami féle zselé van, ami teljes mértékig folyadéknak tűnik.

Bocsánat, hogy nem forgattam el... Ez itt a Roxforti birtok kapuja!

A Griffendéles fiúk hálóterme

A legkirályabb tükrös selfienk nekünk van, szerintem :D Edevis tükrével.
 A Griffendél klubhelységnél összespanoltam az egyik ott dolgozóval, így elmesélte, hogy a falon lógó portrék a régi házvezető tanárok képei és hogy mindegyiken található egy Griffendél logó és mindegyik másmilyen, még pedig azért, hogy ezzel jelképezzék a változást és a fejlődést. Illetve megkérdeztem azt is, hogy a könyvekben a lapok üresek-e és a válasz az volt rá, hogy nem. Mind a magazinok, a levelek illetve a könyvek nyomtatva vagy kézzel írva vannak. Például némelyik könyvben a brit telefonkönyv található meg jó pár példányban :D



A bájitaltan terem

Dumbledore szobája




A Titkok kamrája bejárata előtt

Ez nagyon megrágott. Az Odúban a müzlit a Cheerios nyomán Cheeriowls-nak hívják. (Az owl szó baglyot jelent.)

A Zsebpiszokköz!


Am egyszer elhagytam a kis kártyát, ami a nyakamban lógott és abban volt a jegyem a Roxfort Express-re :D illetve a Oyster kártyám (én osztriga kártyának hívtam :D), amivel a Londoni tömegközlekedést lehet igénybe venni. Ezekkel jut át az ember a metrónál lévő beengedő kapukon is. Szóval elhagytam ezt a kis tasakot, amiben ezek voltak, így odamentünk egy hölgyhöz, hogy hát ez történt, tud-e valamit kezdeni a szituációval. Azonnal mondta, hogy megkérdezi, így a rádióján fel is hívta a kollégáját, aki közölte, hogy meg van, minden rendben. A nő meg megszólalt, hogy "Akkor idehoznád a Mágiaügyi Minisztériumba, kérlek?" Nagyon hülyén hangzott akkor, hatalmasat röhögtünk rajta. Amíg odaért a kolléga elbeszélgettünk a hölggyel, hogy hogyan is nézett ki az állásinterjúja, mert hát nem nagyon tudtuk elképzelni :D

Beálltunk, mint a Mágiaügyi Miniszterek :D

A Malfoy kúriában tartott halálfaló gyűlés egy jelenete


Umbridge szobája... undorító XD


Ez volt az asztalán
A Hugrabug borzával piszéztem :D


A folyosókon voltak forgatási képek, videók, az ott dolgozók szívesen meséltek mindenről, szóval minden nagyon királyul meg volt csinálva.





Ezek után továbbmentünk a Roxfort Express-hez, amire fel is szállhattunk, illetve be is ülhettünk egy ülésbe és az ablakra még ki is vetíttettek filmjeleneteket, illetve mozgott alattunk az ülés.



A fenébe, ez beragadt :D



Green-box ablakos Roxfort Express-es képünk

Az állomás után jöttek a külső helyszínek.

A Kóbor Grimbusz


Mesivel berúgtuk a ház ajtaját Dursley-éknál :D

A függő hídon


Yeah, repülő autót is vezettünk :D

Meg motortot is :D


Beálltunk, mint a király :D

Mesi a királynőt fixírozza
A külső helyszínek után a különleges élőlények készítését és működését nézhettük meg mind videókon, mind kiállítási darabokon.

Fawkes a főnix

Dobby

Hopp egy sellő

Ez a vaddisznó mozgott is, ha kedve volt :D

Hagrid, Azt is elmondták, hogy nagyon sokszor ez a maszk látható a színész helyett, hisz nem volt elég nagydarab ahhoz, hogy egy félóriást eljátsszon, így egy footballistát öltöztettek be és rakták a fejére ezt a maszkot, amikor teljes alakos jeleneteket vettek fel Hagridról.

Csikócsőr! Ő is mozgott, még pedig pont akkor, amikor a Flitwick professzort játszó színész a hátsó kivetítőn az irányítót használta magyarázás közben.
Innen átlibbentünk az Abszol út-ra, ami nagyon király volt. A videóban, amit összevágtam lehet is hallani, hogy visítok, mint valami félőrült :D Minden kirakat és bolt belső tökéletesen kidolgozva... eszméletlen volt,


Mini Gringots


Ollivander pálcaboltja előtt

100 forint a sárkánymáj, tessék csak tessék csak. Egyet fizet, kettőt vihet :D



A könyvesbolt.



Ezután jött az a rész, ahol igazából felfogtam mennyi munka van a Harry Potter filmekben. Megnézhettük az első vázlatokat, papírmaketteket, festményeket az elképzelt jelenetekről, amik önmagukban is mesterművek.

Ilyen szoba fogadott minket. Mindenhol jegyzet, alaprajz, makett.


Roxmorts papírmakettje

Festmények bizonyos jelenetekről

Dobby

A kastély papírmakettje

Dumbledore irodája a volt igazgatók portréjaival

A Griffendél klubhelység, a Franciaországból rendelt, kézzel festett falikárpitok papírmásával.

A negyedik részben szereplő Drumstrangosok hajójának makettja.

Festmény a hajóról

A prefektusi fürdő...

...aminek a makettjába még a vízcsapokat is megformázták apró drótokból és a sellő mozaik ablakát is belerakták foliaként

A csapok makettja a prefektusi fürdőből


Amikor megláttam a kastély maketjét nem tudtam mozdulni, csak álltam és bámultam a több méter magas makettet és sírtam. Annyira boldog voltam, hogy 10 percig csak zokogtam és bambultam. Nagyon sokat jelentett nekem az egész kiállítás, illetve maga a Harry Potter történet. Jó volt azokon a helyeken mászkálni, ahol a színészek dolgoztak nap mint nap azon, amit ennyire szeretek. Lenyűgöző volt az egész és az utolsó állomáson, a mini-kastélynál csapott meg az egész. Meg kicsit az is benne volt, hogy a Harry Potter jelenti számomra a gyerekkoromat és most, hogy láttam az egész mögött a valóságot, kicsit azt is jelentette, hogy felnőttem. Nincs varázslat, nincsenek hippogriffek, nincsenek sárkányok, nincsenek óriások, nincsenek repülő hintók, csak gépek, mechanikai szerkezetek, effektek, tehetséges művészek és operatőrök... A fenébe is! A Harry Potter addig valóság lesz, amíg van akár egy ember is, aki szereti! Szóval akkor is, ha nincsenek ezek a csodás dolgok, még is csak vannak, csak egy kicsit másképp. Az emberek képzeletében.

Ez az a makett, amit felvettek a külső messzi jelenetekkor. Volt egy rövidfilm is róla, ahol egymás mellett megmutatták a nyers felvételt a makettről és azt a felvételt, amit már effekteltek és bekerült a filmbe.

A nagyterem előtti udvar

Az üvegházak

A saját külön-bejáratú Stonehenge-dzsük :D  


Emberekhez képest hatalmas volt, egy kastélyhoz képest apró.

Mesi bambul.


Hát és azt kell hogy mondjam... rendesen bevásároltam Londonban... főleg a Harry Potter boltban, de azt kell, hogy mondjam, egyetlen egy dolgot nem bántam meg úgy igazán. Minden megérte a busás árát!


Tekergők térképes bögre!

Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok! :D

Mardekáros iskolaelső kitűző :D

Óriás csokibéka Mardekár Malazár kártyájával :D Ha már Mardekárosak vagyunk Mesivel, ez a minimum :D

Ez a blogbejegyzés a rövidített verziója a hétvégének, főleg a képek szempontjából. Csak párat raktam be, mert a blogger tárhelye kicsit megrobbant a több GB kép miatt. Mesi egy tök király fényképezővel csinálta a nagy felbontású képeket. Amúgy kb 5 órámba telt, míg megírtam ezt a bejegyzést, szóval idő igényes dolog ám blogolni :D

Nagyon hálás vagyok ezért a hétvégéért és remélem még több ilyen remek élményben lesz részem, hogy legyen mire emlékeznem, amikor elejtem a mankómat, pofára esek és kiesik a protkóm :D