11. bejegyzés

Az elmúlt két hétben három olyan dolog is történt velem, hogy érdemes sztorizni róluk. Néha úgy érzem, hogy valami borzalmas brazil szappanopera egyik évadának a főbohóca vagyok. Mondjuk valószínűleg én vagyok az, aki ezt a sok marhaságot katalizálja. De nézzük pozitívan a dolgot: legalább nem unatkozom :D

Az első esethez azt kell tudni, hogy itt Angliában, a legtöbb ember bankkártyát használ készpénz helyett vásárláskor, viszont a tranzakciót a szolgáltatást nyújtó cégnek kell kifizetni. Ebből következik, hogy nem lesz haszna (vagy rá is kell fizetnie) az értékesítőnek az olcsó termékek bankkártyás vásárlása esetén. Ezt elkerülendően a kisebb üzletek bevezették azt, hogy 5 font feletti végösszeg esetén nem teszik lehetővé a kártyás fizetést.

Ezzel nincs is probléma, teljesen érthető... szerintem. A kedves vendég szerint, akit én szolgáltam ki (ki más? :D), egyáltalán nem elfogadható és azonnal bunkó paraszttá váltam a szemében. A tüneményes hölgy közölte, hogy akkor ő  nem viszi el az ételt, amit már megmelegítettem neki, tehát nem rakhattam vissza. Meg is osztottam vele, hogy hát az nem lenne olyan jó dolog, mert akkor nekem biza ki kell dobnom az ételt. Felajánlottam neki, hogy ha gondolja kiugorhat a 10 lépéssel arrébb található ATMhez vagy tud esetleg még kis értékben ételt elvinni. Akkor borultam meg a kedves hölgyön igazán, amikor megláttam, hogy a kezében egy 5 fontos bankjegyet szorongat. Magamban konstatáltam, hogy az udvarias hölgy igazából most már csak azért is kibalhézza magának azt, amit akar. Neki is állt erőszakoskodni, hogy de kerekítsem fel neki 5 fontra a számláját és végül bele is mentem. Erre közölte lekezelő stílusban, hogy akkor adjak neki több salátát, én pedig mosolyogva adtam neki, hálát adva az égnek, hogy vége van a dolognak.

Hát tévedtem. Egy órával később jön oda hozzám a főnököm, hogy legyek kedves elolvasni az e-mailt, amit kapott. Nagyon udvariasan megfogalmazott e-mailről volt szó a jól nevelt hölgytől, amiben én bunkóként voltam feltüntetve és ki lett felejtve a balhézása, a követelése több salátáért és az 5 fontos a kezében. Majdnem meg is sajnáltam, amikor azt olvastam, hogy ő milyen rosszul érezte magát, mert a többi vendég megbámulta kissé... aztán persze eszembe jutott, hogy valószínűleg azért néztek rá ferde szemmel, mert egy orbitális nagy paraszt volt.

Miután vázoltam a szituációt a főnöknek és a brit kolleginám is közölte, hogy teljesen udvariasan viselkedtem, csak legyintettek felette. Ennek ellenére kiverte a biztosítékot és idegbeteg módon fejeztem be a műszakomat. A főnökeim meg közölték a bocsánatkérésem után (mert hát még is csak bajt okoztam a boltnak), hogy már el is felejtették, csak ne vágjak már ilyen nyomorult fejet :D

A rá következő napon ismét rám talált a szerencse, így hazafelé melóból sem unatkoztam. Épp haladtam át a parkon, amikor megláttam az egyik fa mellett egy ötvenes nőt a földön ülve. Odamentem hozzá, hogy hát ugyan mi is történt, meg tudok-e segíteni. Erre a válasz egy hatalmas bocsánatkérő sorozat volt. Miután sikerült megnyugtatnom próbáltam felhúzni a földről, de mivel kb. másfélszer akkora volt, mint én nem nagyon ment, így amikor megláttam egy srácot arra fele, kértem, hogy segítsen. Az úriember közölte, hogy hát ő nem segít, nem látom, hogy be van piázva?

Úgyhogy maradtam egyedül a nővel, aki nem nagyon beszélt angolul, de le tudtam szűrni, hogy lengyel. Két dobzse után sikerült rávennem, hogy most már ő is akarjon felállni, így sikerült is elcibálnom a közeli padhoz, ahol ott felejtette a telefonját. Fél óra Activity után sikerült megértenie, hogy azt akarom, hogy mondja meg, hogy kit hívhatok fel, aki eljön érte és összeszedi. Így sikerült a fiának felvázolnom a helyzetet, aki hála az égnek tudott angolul és közölte, hogy 5-10 perc múlva ott is lesz az anyukájáért.

Ez alatt a 10 perc alatt életem egyik legfurcsább kommunikációján estem át. A nő elmagyarázta, hogy ő biza nem akar inni, de valahogy mindig iszik és megint belekezdett a nagy "sorry"-zásokba. Megint sikerült lenyugtatnom a csodás lengyel nyelvtudásommal, amikor közöltem vele a másik kifejezést, amit ismerek, ami pedig az, hogy "Szia Szerelmem". A néni kb képen röhögött, de hát no, legalább elértem, amit akartam. Ezután lecsekkolta, hogy van-e gyűrű a kezemen és mivel nem talált, el kezdte magyarázni, hogy a fia milyen jól néz ki. Na mondom az azért már kemény, hogy egy idegen alkoholista nő is kerítőt akar játszani nekem. Eléggé morbid volt a szituáció, mit ne mondjak.

Hála az égnek hamar megérkezett a fia, aki megköszönte az időmet, majd felnyalábolta a haverjával az anyukáját és megindultak.

...

Ja és az anyuka elfogult volt, mert a fia nem is volt helyes :D

A harmadik eset, amit most meg szeretnék osztani pont tegnap/ma történt. Tegnap délután kettő fele hív Calum (egyik brit haverunk, aki menedzser egy bárban), hogy nem-e tudnék aznap este beugrani kisegíteni a bárban. Mondtam neki, hogy kérdezzen körbe más ismerősöket is, de ha minden kötél szakad, akkor oké. Nem nagyon akartam menni, mert múltkor nagyon rosszul viseltem a buta részeg embereket. Ennek ellenére, a barát, az barát.

Szóval dolgoztam 9 órát a vegetáriánus étteremben, majd hazajöttem fürödni meg puccba vágni magam és már tipliztem is, hogy menjek ajtón ülni. Annyi volt a dolgom, hogy ellenőrizzem a beléptetést, az elővételes VIP jegyeket kiadjam, welcome drinke-et készítsek és sima jegyet eladjak. Ez ment este 9től 2ig. Mondjuk az első órában nem volt mellettem biztonsági őr, szóval amikor a figyelmeztetésem ellenére, jegy nélkül bevonult egy 10 fős társaság kénytelen voltam utánuk menni és kizavarni embereinket. Egy kisebb vita után sikerült is, mondjuk nem értem, hogy a pultból az egyik srác vagy a fő DJ, aki még csak a beállításokat csinálta, mi a fenéért nem segített, de hát megoldottam a 165 centimmel és a jó kis magyar akcentusommal. Aztán Omrai (másik barátunk, aki pohárszedőként dolgozik) szólt Calumnak, szóval amíg nem jött meg a biztonsági őr, addig nem mozdult mellőlem, úgyhogy utána nem volt probléma.

Volt egy kisebb verekedés, amit a két biztonsági őr pikk-pakk megoldott. Amúgy ők ketten apa és fia és mind a kettőjüket nagyon bírjuk a lányokkal. Nem egyszer hazudtuk azt, hogy az apa, az a mi apukánk :D Volt még egy-két paraszt, aki nem tudta felfogni a játékszabályokat, de hát ez már csak ilyen. Mondjuk annyira nem borultam ki mint legutóbb, pedig sokkal többen voltak. Majdnem eladtam az összes jegyet. Miután végeztem ezzel a melóval, beálltam pohárszedőnek, mert Omrai egyedül volt a két szintre, meg a kertre, szóval nem ártott a segítség. Hajnali négyre sikerült bezárni és egy pia után Omrai, Calum, Jamie (Calum öccse) és én átmentünk a mekibe enni hajnali öt óra tájékán.

Ott még munkában volt a kedvenc apa-fia biztonsági őr párosunk, illetve egy másik férfi, akivel már korábban összehaverkodtunk (mindig jókat röhög azon, ahogy elzavarjuk a csávókat, így a szórakoztatásért cserébe mindig bevéd minket :D). A mekiben sorban állás közben, vajon kit talál meg egy részeg idióta? Egyet lehet találni. :D Nekiállt faggatni, hogy a sálam, ami amúgy Mardekáros/Harry Potteres, melyik focicsapathoz tartozik. Közöltem vele, hogy egyikhez sem és amúgy meg nem szeretnék beszélgetni vele. Sajnos nem jutott el a tudatáig, így 10 perc után Jamie szólt közbe, hogy leállítsa, nem sok sikerrel. Így amikor emberünk már belemászott Jamie arcába és a fél meki körülöttünk állt, megpróbáltam egy viccel elütni a dolgot, de nem jött össze, így közölte a srác velem, hogy mennyire jó lánynak tűntem, de már látja, hogy bunkó vagyok. Erre csak annyit mondtam neki, hogy szerintem meg az a bunkóság, ha valaki közli veled, hogy nem akar veled beszélni, te meg ezt nem tartod tiszteletben.

Egy pár szóváltás után az lett az egészből, hogy Jamie mekkora egy kis picsa, mert hogy megpróbáltam segíteni neki elmagyarázni a részeg barátunknak, hogy egyikünk sem szeretne vele kommunikálni. Ekkor rakták ki emberünket a mekiből a biztiboyok, miközben mindenki aki az épületben tartózkodott kifújjolta a gyereket :D Röhejes volt.

Egy szónak is száz a vége, mindig megtalál a baj :D

10. bejegyzés

A mai nap folyamán rágugliztam a nevemre, mert kíváncsi voltam, hogy mit ad ki rá. Nagy döbbenetemre, egy blogot találtam 2009-ből. Már alapból ott megbotránkoztam, hogy hogy is lehettem olyan sötét, hogy a valódi nevemet megadtam. Jah, mielőtt bárki rákeresne ezzel a módszerrel, jelezném, hogy jó gyorsan töröltem is, még mielőtt bármi bizonyíték marad az interneten arról, hogy mennyire butuska is voltam (mondjuk, nem mintha most észkombájn lennék :D).

Azért törlés előtt elmentettem saját magamnak az oldalt, hogy majd pár év múlva megint röhöghessek magamon. Ez a gondolat sarkalt arra, hogy a blogot átalakítsam személyes jellegűvé. Kíváncsi vagyok, hogy mit fogok gondolni a mostani önmagamról, majd ha öt év múlva visszaolvasom ezt a blogot. Tehát nevezhetjük önismereti kísérletnek is azt, hogy online írogatok mindenféle marhaságról.

Szinte mindenről van véleményem, szóval azt hiszem, lesz miről regélnem illetve mostanság elég sok dolog történik velem. Na majd holnap belefogok a mesedélutánba, de mára ennyi felvezetés elég volt.

Jóccakát!

9. bejegyzés

Sokan kérdezték már, hogy megéri-e kiköltözni Angliába. Erre a kérdésre nem tudok igennel vagy nemmel válaszolni. Attól függ, hogy honnan nézzük. Nem látom a családomat és a barátaimat, nem az anyanyelvemen kommunikálok az időm nagy részében, bevándorló vagyok és még az időjárás is rossz, hogy szépen fejezzem ki magam :D

22 éves vagyok és fogalmam sincs, hogy mi leszek, ha nagy leszek.

Ez az a dolog, ami miatt úgy tartom, hogy számomra teljes mértékig megérte az, hogy kiköltöztem, hiszen teljesen új környezetbe kerültem, ezáltal saját magamat tudom tesztelni.

Az első két hétben, miután megérkeztem, ahhoz nem volt bátorságom, hogy lelépjek az úttestre, mert nem voltam biztos, hogy honnan is jön majd az autó, annak ellenére, hogy otthon saját magamat egy talpraesett és magabiztos embernek tartottam.

Egy kis idő után megszoktam a jobb oldali közlekedést, a kapcsolós konnektorokkal, a furcsa csapokkal és a rossz borokkal egyetemben. Olyan, mintha önismeret órákat vennék minden egyes alkalommal, amikor új szituációba kerülök. Szerintem ez nagyon hasznos ahhoz, hogy végre kitaláljam, hogy mit akarok kezdeni az életemmel. Amíg pedig ez nem sikerül rengeteg új dolgot meg akarok tapasztalni. Ennyi, amit szeretnék.

Mivel nincs célom, amire mondjuk spórolnom kéne, így egy fontot sem spóroltam az elmúlt 8 hónapban. Ennek ellenére rengeteg értékkel gyarapodtam.

Még csak 8 hónapja élek itt és nem tudom megszámolni két kezemen, hogy mennyi minden történt velem. Voltam a Harry Potter Stúdióban, ami számomra egy gyerekkori álom volt és biztos vagyok benne, hogy még elmegyek legalább egyszer.

Háromszor voltam Londonban, egyszer egyedül, amit majdnem ugyan annyira élveztem, mint amikor Viával és Mesivel voltunk a stúdióban illetve a másik alkalommal egyik barátunk koncertjén. Végigtomboltuk a koncerteket, majd ahelyett, hogy az utolsó vonattal haza mentünk volna maradtunk bulizni és várost nézni. Első vonattal érkeztünk haza, én aludtam két órát, majd bementem dolgozni. Teljes mértékig megérte.

Amikor egyedül voltam Londonban  Miyavi (kedvenc előadóm) koncertjére látogattam el és ha már ott voltam intéztem szállást és a másnapot is  Londonban töltöttem. A koncert előtt találkoztam egyik magyar (vagy kínai? Én magyarnak tartom teljes mértékig, de kínai származású... értitek, ugye? :D) barátommal, Xeevel, akivel bejártuk a kínai negyedet, meg ettünk egy jót. A hostel meglátogatása után pedig elslattyogtam a koncert helyszínére, ahol azonnal összebarátkoztam két német és egy brit lánnyal, illetve egy lengyel sráccal. Volt Meet&Great, szóval még Miyavival is találkozhattam megint. A koncert egyértelműen pazar volt. Másnap találkoztam Bogival, aki Magyarországon a szembeszomszédom volt. Vele is csavarogtam egy kicsit, majd mivel még volt időm a vonat indulásáig meglátogattam a British múzeumot, ami csodálatos volt. Három óra alatt nem tudtam végigjárni.

Aztán utaztam kicsit messzebb is... Mivel nagyon tetszett Miyavi londoni koncertje úgy döntöttem, hogy nekem még egy kell, úgyhogy megnéztem, hogy hol lesz a szabadnapjaimon koncert. Így kerültem Varsóba :D Egy délután alatt leszerveztem az utat és két hétre a londoni koncertre, már repültem is Lengyelországba. Várost néztem, ismerkedtem a lengyel kultúrával és próbáltam nem megfagyni :D A csarnokhoz kicsit késve érkeztem, de a lengyel haverom, akivel Londonban barátkoztam össze, Jarod szólt a biztonsági őröknek, hogy várjanak meg a Meet&Great-tel. Egész végig nagyon sokat segített meg fordított nekem. A koncert kezdéséig a mellettem álló lengyel lánnyal beszélgettem, akiről utólag kiderült, hogy egy régi holland haverom volt barátnője. Tehát ennyire kicsi a világ :D A közönség nagyon király volt, fan projekteket is csináltunk és Miyavinak nagyon tetszett. A koncert után a hangtechnikus összeszedte azokat a setlist-eket (lista, amin az előadóknak fel van jegyezve, hogy melyik dal mikor jön), amiket használtak és elkezdte kiosztani. Az egyiket személy szerint az egyik biztonsági őrrel nekem adatta, mert valószínűleg emlékezett rám Londonból :D  Öt óra várakozás után a reptéren már indultam is vissza Angliába.

Tehát egy magyar lány elutazott Angliából Lengyelországba, hogy megnézzen egy japán előadót. Kicsit multikulti :D Imádom.

Ezek mellett rengeteg remek bulit tudhatok magam mögött, voltam otthon is, ahol nyaraltam Soltvadkerten és voltam a Szigeten is, nagyon sok új embert megismertem, vettem új telefont, két király magyar csajszival lakom együtt, akikkel az élet sosem unalmas, kirándultam a környéken, nyelvet tanulok és jól érzem magam.

Nem mondom, hogy nem hiányzik Magyarország és az otthoniak, de valamit valamiért. Hálás vagyok azért az időért, amit itt tölthetek és alig várom, hogy új élményekkel gazdagodjak.

8. bejegyzés

Azért nem vezetem a blogot, mert nincs miről írnom... az angliai életet már megszoktam, a munka, mindenhol munka, Lynne, a főbérlőnk meg olyan, mint egy (takarítás mániás) nagynéni kb :D Élem a kis életem ahogy tudom... lehetőleg nagy röhögések közepette, amiben eléggé nagy segítségemre van Mesi és Via. Már belső vicceink is vannak. Az egyik kedvencem a "yellow". Mesit megkérdezték a munkában, hogy milyen magas, de valami fura brit mértékegységben és fogalma sem volt róla, hogy az mennyi, úgyhogy rávágta a kérdésre, hogy sárga :D

A másik kedvencem, a "énekeld a kupakkal, hogy buzi banana"... Mesinek sikerült egy illumináltabb esténk alkalmával Fluor Tomi egyik számából így énekelnie azt, hogy "énekeld a buzikkal, hogy copaca bana"

Az említett este elég szépre sikerült. Este hatkor kitaláltuk, hogy rakjunk tüzet a kertbe és bambizzunk egyet. Öt perc alatt, olyan csodás tüzet raktam, hogy Murphy nem bírta elviselni, ezért el kezdett esni az eső, de mi úgy gondoltuk, hogy leszarjuk Murphy-t és előkaptuk az esernyőinket, hogy folytassuk a bambizást körülbelül hajnali kettőig. Néha Lynne is csatlakozott hozzánk és előszeretettel kortyolgatta a csodás magyar meggybort. Szerintem ezen az estén értette meg Lynee, hogy miért is költöztünk el Magyarországról. Furcsa, mert ő például el sem tudta képzelni a szituációt.

Egy óra politizálás után és egy üveg bambi után inkább áttértünk vidámabb témákra és végig röhögtük az estét.

Ilyen egy igazi hardcore kertiparti :D

Mesi feje: "Te miért vagy retardált?" XD

Egy másik este buli után úgy gondoltuk, hogy milyen jó lenne az éjszaka közepén tüzet rakni ismét, szóval áthívtuk egy iraki haverunkat, Ivan-t és hajnali ötig lébecoltunk a kertben. Akkor elővettem a Bogoly Berty Féle Mindenízű drazsémat, amit a Harry Potter boltban vettem és azzal múlattuk az időt, hogy aki kiköpte a cukorkát, annak valami hülyeséget kellett csinálnia. Szóval a szárító kötél rúdjánál táncoltunk, virágot ettünk, hülye dalokat énekeltünk és társai :D

A tegnap éjszaka is a kerten kötöttünk ki. Valahogy mindig az a végső állomás :D Mesivel ketten elmentünk bulizni, mert Viának nem volt kedve. A városban kemény kettő szórakozó hely van, méghozzá egymás mellett, szóval azokban töltöttük az időnket. Rengeteget táncoltunk és közben jó pár emberrel le is spanoltunk, szóval két brit sráccal tábortüzeztünk egyet, majd jól hazazavartuk őket :D Tök jó, hogy a kertbe az utcáról is be lehet jönni, szóval nem kell áttrappolni az egész házon senkinek.

Nem is pohárból ittunk, hanem kancsóból... mit nekünk a pohár XD

Az egyik helyen a belépő mellé kaptál felragasztható bajuszt is, mert miért ne? :D

"Édes kisfiam, mit csináltál má' megint?"

Amúgy itt kb csak srác haverjaink vannak, mert a lányok nagy többségével egy normális szót sem lehet váltani harminc alatt. Random lányokkal kb csak annyi a témánk, hogy milyen undorító a WC meg adunk nekik ezt meg azt, de egy jó poént nem tudnak kinyögni.

Úgyhogy éljük a napjainkat, úgy ahogy sikerül. Néha egymás agyára megyünk, hisztizünk egyet, de akkor elvonulunk és egy óra múlva, már megint valami hülyeségen röhögünk.

Szeretek Angliában élni. Szeretek Angliában élni ezzel a két idiótával :D

7. bejegyzés

Az elmúlt hetekben nem blogoltam, mert nem történt semmi. Na az elmúlt három napban, annyi minden történt, amennyi általában három hét alatt történik :D Viának, Mesinek és nekem, együtt véve volt kb egy órányi videó nyersanyagunk, amit kb három óra alatt vágtam össze, egy 15 perces videóvá, illetve egy rahedli fotónk. Összesen majdnem 7 GB-t :D

Íme a videó:

A pénteki napom igazából csak munkával telt, méghozzá egy 15 és fél órás munkanappal, mivel a nappali szokásos nyitvatartást követően egy élő jazz zenés estet tartott az étterem. Úgy tudtam, hogy csak vendégeket fogok fogadni, leültetem őket a helyükre, elmondom hogy mi merre, majd felveszem az italrendelést és azt kiviszem. Úgy voltam vele, hogy ez még menni fog. Ehelyett, kezdés előtt egy fél órával közölte velem a főnök, Eileen, hogy nem-nem, a pultban leszek és a főételt fogom kiosztani az embereknek. Csak pislogtam rá és kérdeztem, hogy hogy-hogy, mire a válasza az volt, hogy hát mert gyors vagyok. Megint jött egy pár perc pislogás, mivel egy héttel ezelőtt én voltam, a nyomi kis lassú izé, aki inkább ki se szolgáljon, hanem had csinálják a többiek... mivel ezzel az önbecsülésemet szépen levitte a béka segge alá, tökre ráfeszültem az egészre, de végül minden simán ment. Éjfélre sikerült is kitakarítani, meg bezárni.

Amúgy az élő zene nagyon király volt. Ha nem stresszeltem volna túl a dolgot, talán még élveztem is volna :D Hat óra alvás után mentem is vissza melóba és közölték, hogy jó akkor álljak neki a pult összerakásának. Sosem csináltam még, soha senki nem mutatta meg és amikor munkaidőn kívül be akartam menni, hogy megnézze, hogyan is kell, azt sem engedték. Tehát jók voltak az esélyeim, mit ne mondjak :D Hála az égnek kettőkor már léptem is le, hazarohantam, a lányok ebéddel vártak, azt gyorsan betoltuk és már indultunk is a vonathoz.

Egy óra alatt meg is érkeztünk Londonba és a szállásunkat is hamar megtaláltuk, ami a King's Cross mellett volt. Azon a pályaudvaron van a 9 és ¾, vágány és ott forgatták a Harry Potter filmek jeleneteit. Szóval ennél királyabb helyen nem is szállhattunk volna meg. A város közepén voltunk, saját fürdővel és még svédasztalos reggelink is volt kemény 3 fontért.

Megjöttünk~

A kilátás nem volt a legjobb, de legalább az ablak hangszigetelt volt.

Az utca ahol megszálltunk

Kötelező szelfi a King's Cross-nál :D

Gyorsan összepakoltuk a cuccainkat a koncertre, majd útba ejtettünk egy mekit, ahol egy magyar nő szolgált ki minket, Tök jó volt magyarul rendelni Angliában :D Ilyet szólt a nő Viának: "Egy kicsivel több krumplit raktam neked." és amikor megnéztük a zacskót akkor láttuk, hogy rakott bele plusz még egy nagy krumplit, nekem meg közepes üdítő helyett nagyot adott, meg hozzácsapott a rendelésemhez még egy sajtburgert :D Úgyhogy a két napos utunk alatt elég sokszor használtuk a "kicsivel több" kifejezést :D

Kajálás után elindultunk a koncert helyszínére, amit a remeknek nem nevezhető tájékozódási képeségünkkel elég hamar meg is találtunk. Akkor láttuk Jamie Campbell Bower-t (a banda énekesét, aki amúgy színész is) kifele jövet, de sajnos akkor nem tudtuk vele aláíratni Via ukuleléjét, amit vittünk a koncertre, hogy szignóztassuk.

Már várakozás közben agyunkra mentek a németek illetve a britek is, szóval amikor már benn voltunk a koncertteremben, már nem is foglalkoztunk velük. Mondjuk kicsit néztünk, amikor az egyik német csaj befogta a fülét a hangos zene miatt előttünk, amikor elkezdett játszani az előzenekar. Nem tudom mit keresett a koncerten, nem hogy az első sorban, ahova erőszakosan befurakodott. A nézőközönség fele úgy állta végig az egész koncertet, hogy a telefonjával kamerázott. Nem tudnak ezek bulizni, az biztos. Ennek ellenére, mi végig csápoltuk mind az előzenekar, mind a The Darling Buds koncertjét. Nem volt valami hosszú, de ennek ellenére nagyon is élveztük. Az új szám is nagyon király volt, a régebbieket meg végig énekeltük (ének? kiabáltuk, pontosabban :D).

Az előzenekar New-York-ból

The Darling Buds

Amikor vége lett a koncertnek nagy nehezen feljuttattuk a kék csodaukulelét a bandának, akik szépen tovább is adták egymás között, hogy aláírják, majd vissza is kaptuk. Nagy boldogan mentünk kifele a teremből és amikor kicsit megpihentünk szemügyre vettük az ukulelét. Az elején megtaláltuk a két gitáros és a dobos aláírását, szóval gyorsan megfordítottuk a hangszert, hogy megszemléljük Jamie szignóját... de nem találtuk. Helyette egy hatalmas hímvessző virított a hátoldalán. Pár pillanatig csak pislogtunk, majd kitört belőlünk a röhögés, hogy ez mekkora egy idióta XD A nagy röhögésünk közepette tátva maradt a szánk, amikor a Trónok Harcából elsétált mellettünk az a színésznő, aki Sansát játssza. Mesi még egy óráig nem tudott leszállni a témáról :D

Kifele menet egy picit lemaradtam a többiektől, így véletlen folytán tudtam váltani pár szót Jamie-vel is, aminek nagyon örültem, viszont aláírást nem is kértem tőle, mert szerencsétlen csak ki akart jutni cigizni, de nem engedték ki a rajongók, úgyhogy végül ahogy törtem az utat a tömegben jött kifele mögöttem, de ahogy elérte az ajtót a rajongók letámadták, így inkább visszament, tehát szerencsétlen még egy kibaszott cigit sem tudott nyugodtan elszívni. No mindegy, ez ezzel jár.

Még visszamentünk a terembe, mert valami buli féle készülődött DJvel meg ilyenekkel, de olyan szar volt a zene, hogy miután aláírattuk a jegyünket az egyik gitárossal le is léptünk. Akartunk menni máshova bulizni, de a belépők 40 és 100 font között mozgott, úgyhogy azt is offoltuk,

Vissza mentünk a hotelba, jobban felöltöztünk, meg igénybe vettük a folyékony kabátot is :D, majd nyakunkba vettük a várost és sétáltunk egy nagyot, hátha találunk valami jó pub-ot vagy ilyesmi, de nem jött össze. Csak egy éjjel-nappali ajándék boltot fosztottunk ki, majd haza is ténferegtünk, mert már nagyon fáradtak voltunk. Kb kettőkor már aludtunk is.

Folyékony kabát :D

Testvérekké váltak :D

Másnap az ébredés eléggé nehezen ment, de összeszedtük végül magunkat és végre megindultunk a 9 és ¾, vágányra. Már délelőtt 11kor hatalmas sor volt előtte, de így is beálltunk a várakozók közé. Hát kb egy órát álltunk ott, hogy sorra kerüljünk, de azt kell hogy mondjam, egyáltalán nem unatkoztunk, mert volt ott egy srác, aki igazából csak azért volt, hogy segítse a fotózkodást (segített pózt kitalálni azoknak akiknek nem ment és dobálta a sálat, amikor a fényképész fotózott, hogy úgy nézzen ki, mintha a szél fújná :D izgi meló, mit ne mondjak :D), de igazából egy kisebb stand-up comedy-t tolt le. Alapból volt rajta smink, hat kiló hajlakk a haján, felemás zokni, meg ilyenek. Mellé egy komikus test koordinációt is felvett, néha táncikált, Harry Potter-es vicceket tolt, meg ilyenek. Már a sorban lespanolt velünk, külön ki is spécizett magának és amikor megtudta, hogy hát én Mardekáros "vagyok" azonnal lepacsiztunk, mert hát ő is az és az a legkirályabb ház amúgy is :D

Na ilyen képe nem hiszem, hogy sok embernek van :D

Sylvester-rel :D

Via bedurvult :D

Mesi Voldemort pálcájával: "Mit nekem hatalom"

Na a két magas attitűddel rendelkező személy :D

Most kinyírlak!

Mardekárosok a Hollóhátas ellen :D

A bolt előtt *____*

Via már repülni is tud :D

Fülig ért a szám egész végig

Mesi féle módszer arra, hogy beállítsuk a kamerát :D

Amúgy még mielőtt mi sorra kerültünk volna, szólt neki az egyik kollégája, hogy mehet a szünetére, de közölte, hogy még nem akar. Érdekes módon, ahogy a mi képeink elkészültek azonnal  ment is szünetre és közölte, hogy ő már pedig elkísér minket a Harry Potter boltig, ami kemény 10 lépéssel volt arrébb. XD

A Harry Potter boltban azt sem tudtam merre nézzek. Díszkötetes könyvek, varázspálcák, bögrék, mágnesek, mini kastély makett... minden, ami Harry Potter. Körülbelül egy órát töltöttünk el az apró boltba és amikor kiértünk, sikerült összefutni ismét a barátunkkal.  Volt olyan, hogy pár percre eltűnt, majd vissza jött "némán" és közölte, hogy elvarázsolták a hangját, meg ilyen hülyeségek. Nagyon sokat röhögtünk vele, egy idióta, imádtam :D Végül kiderült, hogy Sylvester-nek hívják, van egy bandája, amiben ő az énekes és mondta, hogyha megint Londonban járunk akkor menjünk el a koncertjükre vagy fussunk össze egy italra. Úgyhogy most már Londonban is van haverunk :D

Mini-kastély eladó, jó drágán :D

Díszkötéses könyvek, amiket csak ott a boltban lehet megvenni.

Hivatalos fotó 

Bleee~

Jééé... van egy képünk, amin senki nem grimaszol :D

Aztán végül miután kb három órát eltöltöttünk a pályaudvaron tovább indultunk a Trafalgar térre, ahol mindenféle fura szerzettel találkoztunk. Nagyon király volt. Aztán sétáltunk egyet a Temze partján, egészen a Big Ben-ig és az Westminster Abbey-ig. Ott megálltunk egy kicsit, hogy hallgassunk egy tök király utcazenészt. Még CDt is vettünk tőle :D

Óriás Yoda-val :D

Via és az új barátja :D

Selfie Mikey egérrel, akivel még lassúztam is egyet :D

Shreeeek~

Angyalos padok.

Segítség, megesz a telefonfülke!!

A szegényebb országoknál volt a legtöbb pénz... hát persze, a gazdag országok lakói otthon ülnek a seggükön jó létben.

Channel villanyoszlop :D

Photobomb :D

Gyorsan kajáltunk egyet a mekiben (mert azaz egyetlen hely, ami nem piszok drága Londonban) és már rohanhattunk is, mert el kellett érnünk a vonatunkat Watford-ba, ahol a Harry Potter Stúdió található. A metróig kellett eljutnunk, ami nem is volt gond, mert hamar megtaláltuk a bejáratot, csak épp azzal nem számoltunk, hogy a metró szerelvényig, még kb 10 percet kell mennünk a föld alatt. Úgyhogy szaladtunk rendesen, így például az egyik bohócnak öltözött utcazenész dalát is csak pár pillanattal később ismertük fel, miután meghallottuk. A KFT együttes örökéletű Afrikáját adta elő. Hát csak nagyokat pislogtunk, majd vele együtt énekeltünk, de már rohantunk is tovább. (Ez benne is van a videóban, amit összevágtam.)

ha nagyon megerőltetik magukat, még aranyosnak is tudnak tűnni :D

Még időben elértük a Watford Junction-ba tartó vonatot, úgyhogy egy órás vonatozás után meg is érkeztünk, ami után következhetett a kb 10 perces buszozás... de nem ám akármilyen busszal, de nem ám! :D

Harry Potter-es emeletes busz! Waaah!

Megérkeztünk a stúdióba és azt se tudtuk merre nézzünk, merre menjünk. Az első utunk végül az ott lévő Harry Potter boltba vezetett, ami 4x akkora volt, mint ami a King's Cross-on található. Csak ámultunk bámultunk és persze egy kisebb vagyont is elköltöttünk :D

Letörölhetetlen a vigyor a képünkről :D

Az első részből a sakk figurák vártak minket a stúdió előtt!

Ezeket mind meglehetett venni...

... a baziliszkuszt is.

Meg a sakk táblát. Apukám biztos örült volna neki...

Varázspálcák.

Amúgy rengeteg új infót megtudtunk a turné során, például azt is, hogy a filmben szereplő Ollivander pálcaboltjában található több mint hét ezer pálca tartó doboz kézzel  van feliratozva és felcímkézve. Varázslatos.

És azt is megtudtuk, hogy (és-sel nem kezdünk mondatot :D) Harry lépcső alatti gardróbja volt a legkisebb díszlet az összes film díszletei közül.

Szinte mindenhol lehetett képet csinálni, kivéve az elején levetített kisfilmnél, amiben Daniel, Ruppert és Emma mesélt a forgatás élményeiről, illetve a green box-os seprűn repülős résznél... mi oda be sem mentünk, mert hatalmas volt a sor és a készült képeket meg kellett venni és hát eléggé drágák voltak... inkább más fele bandukoltunk, mert hát volt mit nézni, az egyszer biztos.

Amikor beértünk a nagyterem kapujához és kinyitották azt, hát én mint egy kisgyerek szaladtam befele, lecövekeltem a közepén és csak nézelődtem. Hatalmas volt és minden a helyén volt... kivéve az égbolt, persze :D

Menő kancsó :D

Kicsit mi is letelepedtünk

Aztán tovább mentünk egy hatalmas terembe, ahol csak részleteit láthattuk jó néhány díszletnek.

A negyedik filmben, a karácsonyi bálon volt látható ez az asztal. A poharakban valami féle zselé van, ami teljes mértékig folyadéknak tűnik.

Bocsánat, hogy nem forgattam el... Ez itt a Roxforti birtok kapuja!

A Griffendéles fiúk hálóterme

A legkirályabb tükrös selfienk nekünk van, szerintem :D Edevis tükrével.

 A Griffendél klubhelységnél összespanoltam az egyik ott dolgozóval, így elmesélte, hogy a falon lógó portrék a régi házvezető tanárok képei és hogy mindegyiken található egy Griffendél logó és mindegyik másmilyen, még pedig azért, hogy ezzel jelképezzék a változást és a fejlődést. Illetve megkérdeztem azt is, hogy a könyvekben a lapok üresek-e és a válasz az volt rá, hogy nem. Mind a magazinok, a levelek illetve a könyvek nyomtatva vagy kézzel írva vannak. Például némelyik könyvben a brit telefonkönyv található meg jó pár példányban :D

A bájitaltan terem

Dumbledore szobája

A Titkok kamrája bejárata előtt

Ez nagyon megrágott. Az Odúban a müzlit a Cheerios nyomán Cheeriowls-nak hívják. (Az owl szó baglyot jelent.)

A Zsebpiszokköz!

Am egyszer elhagytam a kis kártyát, ami a nyakamban lógott és abban volt a jegyem a Roxfort Express-re :D illetve a Oyster kártyám (én osztriga kártyának hívtam :D), amivel a Londoni tömegközlekedést lehet igénybe venni. Ezekkel jut át az ember a metrónál lévő beengedő kapukon is. Szóval elhagytam ezt a kis tasakot, amiben ezek voltak, így odamentünk egy hölgyhöz, hogy hát ez történt, tud-e valamit kezdeni a szituációval. Azonnal mondta, hogy megkérdezi, így a rádióján fel is hívta a kollégáját, aki közölte, hogy meg van, minden rendben. A nő meg megszólalt, hogy "Akkor idehoznád a Mágiaügyi Minisztériumba, kérlek?" Nagyon hülyén hangzott akkor, hatalmasat röhögtünk rajta. Amíg odaért a kolléga elbeszélgettünk a hölggyel, hogy hogyan is nézett ki az állásinterjúja, mert hát nem nagyon tudtuk elképzelni :D

Beálltunk, mint a Mágiaügyi Miniszterek :D

A Malfoy kúriában tartott halálfaló gyűlés egy jelenete

Umbridge szobája... undorító XD

Ez volt az asztalán

A Hugrabug borzával piszéztem :D

A folyosókon voltak forgatási képek, videók, az ott dolgozók szívesen meséltek mindenről, szóval minden nagyon királyul meg volt csinálva.

Ezek után továbbmentünk a Roxfort Express-hez, amire fel is szállhattunk, illetve be is ülhettünk egy ülésbe és az ablakra még ki is vetíttettek filmjeleneteket, illetve mozgott alattunk az ülés.

A fenébe, ez beragadt :D

Green-box ablakos Roxfort Express-es képünk

Az állomás után jöttek a külső helyszínek.

A Kóbor Grimbusz

Mesivel berúgtuk a ház ajtaját Dursley-éknál :D

A függő hídon

Yeah, repülő autót is vezettünk :D

Meg motortot is :D

Beálltunk, mint a király :D

Mesi a királynőt fixírozza

A külső helyszínek után a különleges élőlények készítését és működését nézhettük meg mind videókon, mind kiállítási darabokon.

Fawkes a főnix

Dobby

Hopp egy sellő

Ez a vaddisznó mozgott is, ha kedve volt :D

Hagrid, Azt is elmondták, hogy nagyon sokszor ez a maszk látható a színész helyett, hisz nem volt elég nagydarab ahhoz, hogy egy félóriást eljátsszon, így egy footballistát öltöztettek be és rakták a fejére ezt a maszkot, amikor teljes alakos jeleneteket vettek fel Hagridról.

Csikócsőr! Ő is mozgott, még pedig pont akkor, amikor a Flitwick professzort játszó színész a hátsó kivetítőn az irányítót használta magyarázás közben.

Innen átlibbentünk az Abszol út-ra, ami nagyon király volt. A videóban, amit összevágtam lehet is hallani, hogy visítok, mint valami félőrült :D Minden kirakat és bolt belső tökéletesen kidolgozva... eszméletlen volt,

Mini Gringots

Ollivander pálcaboltja előtt

100 forint a sárkánymáj, tessék csak tessék csak. Egyet fizet, kettőt vihet :D

A könyvesbolt.

Ezután jött az a rész, ahol igazából felfogtam mennyi munka van a Harry Potter filmekben. Megnézhettük az első vázlatokat, papírmaketteket, festményeket az elképzelt jelenetekről, amik önmagukban is mesterművek.

Ilyen szoba fogadott minket. Mindenhol jegyzet, alaprajz, makett.

Roxmorts papírmakettje

Festmények bizonyos jelenetekről

Dobby

A kastély papírmakettje

Dumbledore irodája a volt igazgatók portréjaival

A Griffendél klubhelység, a Franciaországból rendelt, kézzel festett falikárpitok papírmásával.

A negyedik részben szereplő Drumstrangosok hajójának makettja.

Festmény a hajóról

A prefektusi fürdő...

...aminek a makettjába még a vízcsapokat is megformázták apró drótokból és a sellő mozaik ablakát is belerakták foliaként

A csapok makettja a prefektusi fürdőből

Amikor megláttam a kastély maketjét nem tudtam mozdulni, csak álltam és bámultam a több méter magas makettet és sírtam. Annyira boldog voltam, hogy 10 percig csak zokogtam és bambultam. Nagyon sokat jelentett nekem az egész kiállítás, illetve maga a Harry Potter történet. Jó volt azokon a helyeken mászkálni, ahol a színészek dolgoztak nap mint nap azon, amit ennyire szeretek. Lenyűgöző volt az egész és az utolsó állomáson, a mini-kastélynál csapott meg az egész. Meg kicsit az is benne volt, hogy a Harry Potter jelenti számomra a gyerekkoromat és most, hogy láttam az egész mögött a valóságot, kicsit azt is jelentette, hogy felnőttem. Nincs varázslat, nincsenek hippogriffek, nincsenek sárkányok, nincsenek óriások, nincsenek repülő hintók, csak gépek, mechanikai szerkezetek, effektek, tehetséges művészek és operatőrök... A fenébe is! A Harry Potter addig valóság lesz, amíg van akár egy ember is, aki szereti! Szóval akkor is, ha nincsenek ezek a csodás dolgok, még is csak vannak, csak egy kicsit másképp. Az emberek képzeletében.

Ez az a makett, amit felvettek a külső messzi jelenetekkor. Volt egy rövidfilm is róla, ahol egymás mellett megmutatták a nyers felvételt a makettről és azt a felvételt, amit már effekteltek és bekerült a filmbe.

A nagyterem előtti udvar

Az üvegházak

A saját külön-bejáratú Stonehenge-dzsük :D  

Emberekhez képest hatalmas volt, egy kastélyhoz képest apró.

Mesi bambul.

Hát és azt kell hogy mondjam... rendesen bevásároltam Londonban... főleg a Harry Potter boltban, de azt kell, hogy mondjam, egyetlen egy dolgot nem bántam meg úgy igazán. Minden megérte a busás árát!

Tekergők térképes bögre!

Ünnepélyesen esküszöm, hogy rosszban sántikálok! :D

Mardekáros iskolaelső kitűző :D

Óriás csokibéka Mardekár Malazár kártyájával :D Ha már Mardekárosak vagyunk Mesivel, ez a minimum :D

Ez a blogbejegyzés a rövidített verziója a hétvégének, főleg a képek szempontjából. Csak párat raktam be, mert a blogger tárhelye kicsit megrobbant a több GB kép miatt. Mesi egy tök király fényképezővel csinálta a nagy felbontású képeket. Amúgy kb 5 órámba telt, míg megírtam ezt a bejegyzést, szóval idő igényes dolog ám blogolni :D

Nagyon hálás vagyok ezért a hétvégéért és remélem még több ilyen remek élményben lesz részem, hogy legyen mire emlékeznem, amikor elejtem a mankómat, pofára esek és kiesik a protkóm :D