2. bejegyzés

A repülő út előtt nem pihentem, mert ugyan minek is az, hanem előtte lévő este, azaz pénteken, tartottam egy kis összejövetelt a szülinapom, illetve a költözésem mivoltából. Jó sokan voltunk és nagyon nagyon örültem mindenkinek. Szerintem egész jól el volt mindenki, úgyhogy remélem mindenki jól érezte magát, nem csak én ^^ köszönöm, hogy jöttetek.

Hajnali 4kor tettük le a fejünket a párnára és reggel 9kor én már fenn is voltam. Szilvi és Máté nálam aludtak, hisz ők vittek ki a reptérre anyukámmal és a csomagjaimmal egyetemben, amik nem igazán akartak normálisan elférni. A csomagfeldásnál ki is derült, hogy az egyik bőröndöm a megengedett 32 kiló helyett 40 kiló, úgyhogy állhattam is neki a szelektálásnak. Végül egy 32 és egy 26 kilós bőrönddel sikerült felszállnom. Útközben eszembejutott, hogy otthon hagytam a 6 csomag óriás túrórudit, úgyhogy amiatt átkoztam magam, no de nem baj.

Via össze is szedett, aztán buszoztunk egy jót, ahol összefutottunk egy új varázslóiskola megalapítójával :D Hosszú fehér szakállal rendelkező bácsika, piros kalapban, ír mintás sárga kabátban, barna sétabottal és koboldokat megszégyenítő ráncokkal és arckifejezéssel :D
A késséssel induló busz után rohannunk kellett a vonathoz, ezért nagy sietséggel rángattuk át a beengedő kapun a bőröndöket. Nekem a 26 kilóssal simán ment, viszont Via fenakadt a másikkal nagyon csodásan. A nagy rángatással próbálta orvosolni a problémát, így a vége az lett, hogy a kezébe maradt a húzókar. :D Erre már odajött az egyik biztonságiőr és hablatyolt egy sort, ahelyett, hogy szólt volna előre -.-"

No mindegy. Útunk első állomása a jövőbeli lakásunk volt, majd az előző, ahol Mesi maradt is, csak Via jött el, hogy egy szobába költözzünk. Átcibáltunk minden cuccot az új lakhelyünkre, majd neki is álltunk a pakolászásnak.

Összesen 6 bőrönd található a szobánkban plusz pár katondoboz.

Művészi kép született rólam a kipakolás forgatgában :D

Hát nem nagyon fértünk el, úgyhogy a pakolás félbemaradt és átmentünk Mesihez, hogy Lynne-nek (Mesi főbérlője, egy 50 év körüli nő) odaadjuk az általam hozott Tokaji aszut illetve egy kotyogós kávéfőzőt, mint közös ajándékunk. A bort azonnal fel is bontottuk és gyertyafény mellett kortyolgattuk. A romantikus környezetben először könyvekről dumáltunk, illetve írói stílusokról majd valahogy átcsaptunk a magyar káromkdások témakörbe. :D Mivel az angol nyelv nem olyan találó, mint a magyar ezért kevesebb szitokszót tartalmaz. Körülbelül egy órán át taglaltuk a hasonlóságokat és a különbségeket, majd előkerült a Number One káromkodás, ami a "Hogy b*szna meg egy talicska majom" :D Lynne-nek is ez volt a kedvence :D

Ezek után csak haza slattyogtunk éjfél fele és bedőltünk az ágyba. Az új napot megint egy átpakoláss-al kezdtük. Viának sikerült megtalálnia két szoknyámat, úgyhogy abból lett az új mini poncsónk. :D

Azon gondolkoztam, hogy ebben fogok napközben mászkálni és beadom Tinának, a főbárlőnknek, hogy Magyarországon ez a menő. Via lebeszélt erről a tervemről :D

És megint pakoltunk :D

Valószínüleg nem az utolsó átpakolásunk :D

Amúgy a szobával nincs baj, csak az árával. Mindent használhatunk a házban, meg Tina is jófej, de egy szobáért fizetünk 520 fontot per hónap, ami azért durva... Szóval szeretnénk minnél előbb elköltözni. Vagy hárman Mesivel egy lakásba vagy vissza Lynne-hez, ha a másik lakó kiköltözik esetleg és akkor legalább egymás mellett lennénk és nem is lenne ennyire drága. Tehát annyival lenne olcsóbb, mint amennyi hátránya van egy lakáshoz képest, Fair.

A mai napra (vasárnapra) nagybevásárlást terveztünk, de mire elindultunk délután már minden zárva volt. Persze két bőröddel vettük nyakunkba a várost, hogy legyen mibe pakolni, de a lusta britek biza nem dolgoztak. Én amúgy azt nem értem, hogy nem dolgoznak olyan sokat és még is eléggé jól meg tudnak élni. Jah és amikor a munkaidejüket töltik le, akkor sem szakadnak meg a munkában...

Végül miután megsétáltattuk bőröndjeinket meg is kávéztattuk őket :D Beültünk egy bisztróba, ahol a két tejeskávét, amit kértünk, csak natúran lebaszták kanál és cukor nélkül az asztalunkra (koszos bögrékben) majd, amikor az amerikai palacsintát is kihozták, amit Via kért, elszakadt nálam a cérna. Szakadtam a röhögéstől. A palacsinta mély leveses tényérban volt szervírozva villával és leveses kanállal (!), a fagylaltba pedig bele volt baszva a forró szószosedény, nehogy véletlenül is szilárd halmazállapotú maradjon a fagylalt, mire kiér a vendéghez.

A tányér mintája tetszett :D

Ezért (is) tartom igénytelennek az angolokat.

Végül már eléggé sötét volt, mire bekanyarodtunk az utcánkba, kis idővel rá Mesi is befutott hozzánk, hogy töltsünk egy kis időt együtt. Szkájpoltunk anyukámmal, elbeszélgettünk, matekoztunk az anyagiakkal illetve én személy szerint bohóckodtam Via kapucnis-szörnyes hátizsákjával :D

Szeretem, hogy mindig megy nálunk a muzsika, amire valamelyikünk hülyén táncikál vagy viccet csinálunk abból, ami a szemünk elé tárul és órákat röhögünk rajta. :D

Holnap megyünk ismét bőröndöt sétáltatni (azaz vásárolni :D) illetve bankszámlát nyitni a számomra.

Az körülbelül egy hét lesz mire meglesz, akkor majd intézhetjük a telefont és ha az megvan, akkor tudok nekiállni munkát keresni. Mondjuk már ma is küldtem két e-mailt a városon belülre. Először megpróbálok itt Rugby-ben munkát találni, hogy az utazásra ne kelljen költenem, ha nem jön össze, akkor keresek Coventry-be és ha ott sem találok semmit, akkor megyek Birmingham-be.

Szerintem egy hónapig üresben leszek, mert ha találok is munkát, meg kell várnom, amíg megjön a munkáltató által lekért erkölcsi bizonyitvány... szóval türelmesnek kell lennem, pedig nem az erősségem XD